Mitől segítő a segítő?

Úgy gondolom, egy segítő leginkább önmagából, önmaga által tud jól, és hitelesen segíteni. Fontos, hogy legyen valamiféle belső, ösztönös ráhangolódási képessége, nyitottsága a másik ember felé. De az is fontos, hogy önmagában a képességek, az adottságok, az áldások még nem feltétlenül tesznek valakit segítővé, a szó professzionális értelmében. 

Egy jó adottság, pl. az értő figyelem, vagy a beleérző képesség igazán jó partnerré tehet valakit egy komoly lelki beszélgetésben. Egy barát, vagy akár egy idegen is, akit mellénk sodor az élet pl. egy hosszú utazás kapcsán egy vasúti kocsi fülkéjében, ezekkel az adottságokkal bizonyára sokak életében tud jó tanácsokat adni, vagy kellő csöndekkel, megértően meghallgatni a hozzá fordulókat. És vannak élethelyzetek, amikor ez tökéletesen jó, és elég is. De akkor vajon mi különbözteti meg a jó barátot, és a kedves idegent a segítőtől? Két dolog: a jogosítványok, és felelősség. 

Aki a segítő pályára vállalkozik, annak tanulnia kell önmagát, és a segítő szakmát/szakmákat. Ami a segítő tudományok tanulását illeti, az én hitem szerint ez elég sokszínű, és többrétegű, amibe (nekem) beleférnek a pszichológiai tudományok, de a spirituális utak is. 

Önmagunk tanulása, a saját önismeretünk bontogatása, az elakadásaink, a kríziseink kezelése szintén alapvető. A segítő nem tudja a tutit, viszont szerintem nagyobb a felelőssége önmagával szemben is. Egyrészt felismeri, ha segítségre van szüksége, és bármennyire is nehéz ez időnként, ő maga is segítséget kér. Másrészt felelőssége van a hozzá fordulókért is. Nem arra vonatkozóan, hogy az a másik ember meg tudja -e oldani az életét. Hanem abban, hogy a legjobb tudását adja, hogy hitelesen van jelen, és hogy elköteleződik a tőle segítséget kérő mellett. Őszinte visszajelzéseket ad, valódi támaszt nyújt, és úgy használja a képességeit, és a tudását, hogy azzal a legtöbbet tudja nyújtani.

Számomra fontos, hogy alapvetően segítő beszélgetéseket folytatok azokkal, akik hozzám fordulnak. Együtt bogozzuk ki a lelki gubancokat, értjük meg, mi történik odabent, az érzelmek kavalkádjában. Persze vannak "láthatatlan" segítségek is, mondhatjuk spirituális eszközöknek, de a lényeg a beszélgetés folyamata, amelyben szépen helyére kerülnek dolgok. Azok, amiknek itt és most ideje van, és amikkel tovább lehet lépni. Aztán jöhet a következő kör. Én így vagyok ezzel.