Az átmenetiség csapdájában

Beszűkült az élet

Nem találkozol

Nem játszol

Nem ülsz be egy jó kávéra

Nem mész koncertre, színházba, bulizni….

Online és home office van

Maci alsóban és selyem blúzban/öltönyingben ülsz a monitor előtt

Pörkölt szagúan telnek a napok

Bejársz dolgozni, de mindig ott lebeg a "Valami", amiről senki nem tudja mi az

Bizonytalanság vanMeddig még?

Oltás vagy nem oltás

A bizonytalanságot viseled a legnehezebben. Kellenek a biztos pontok, és mivel senki nem mondja meg, hogy meddig, nincs időbeli határ, ezért azt mondod magadnak: "Oké, akkor ez a mostani helyzet az Átmenet.". Ha pedig Átmenet, akkor kicsit takarékra teszed magad, máshol húzod meg a határokat, ami eddig fontos volt, azt elengeded, mert most mást kell, kevesebbet. 

Beszűkül a mozgástér, kevesebb a levegő, de igyekszel nem szorongani, félni. És közben várod, hogy vége legyen. Mert maaaaajd ha vége lesz véééégre, akkor újra fogsz….. és itt jönnek azok a dolgok, programok, találkozások, énidők amik most, az átmenetben is nagyon hiányoznak, de nem lehet, nem tudod, nem akarod…. Mert majd ha vége lesz, ha végre megint az Állandó lesz, és nem ez az Átmenet.

De ez egy csapda! 

Az "Itt és most"-ban vagyunk mindig! Ha nem teremted meg az énidőidet MOST, ha nem teszel azért, hogy újratöltsd energiával a "tankjaidat", egyszer csak azon kapod magad, hogy elfogysz, eltűnsz, megállsz, mozdulatlanná dermedsz. 

Ne a külső körülmények határozzanak meg téged. Vedd újra kezedbe az irányítást, és tedd meg, amire leginkább vágysz. Mozdulj! Teremtsd meg az Átmenetben a magad új valóságát! Meríts a Tegnap vágyaiból, de a Ma termékeny talajába vesd el az Élet magocskáit. Mert ettől lesz vége az Átmenetnek. Te csinálod, és nem a Világ! A megoldás, az Állandó benned van, Te magad vagy.